Leírások

Ibanez Rg350 (2006. 09. 07.)

Ahogy minél mélyebbre jutottam az elektomos gitár rejtelmeibe, egyre világosabbá vált, hogy a szeretett Johnson gitárom nem üti meg azt a szintet, amivel komoly dolgokat lehetne létrehozni.

Körülbelül egy évvel a gitár megvétele elõtt megszületett a vágy és elkezdõdött a keresgélés. Elõször egy Yamaha AES 620-at néztem ki, melyet 120e forintért akartak eladni. Bár nem tetszett a Les Paul forma, valahogy mégis ilyen gitárt szerettem volna. Viszont találkoztam egy öreg gitárossal, aki minden lehetõ rosszat elmondott a Yamahákról. Jött az Epiphone Standard (Ekkor már tetszett a LP.).
Nem rossz hangszer, de nincs rajta tremoló, egyébként pedig bármilyen gyenge is a Johnson, valahogy megszerettem a single "kattogását". Ekkor jött a képbe az Ibanez. Végül is a márkáról jó tapasztalataim voltak, hiszen kb. 15 éve használok egy PF 10-es akkusztikust, és semmi baj nincs vele. Egyedül az Ibanez Superstrat formája nem nagyon tetszett, de elsõsorban jó és sokféle stílusban használható gitárt akartam. A 100e HUF feletti Ibanezekrõl már általában jókat mondtak. Elõször az RG 370 jött a képbe, de azok hangszedõi (PSND) nem nagyon jöttek be.
Temérdek tanakodás után eldöntöttem RG 350 lesz belõle. Kipróbáltam, tetszett, megvettem.

No, de mostmár nézzük a részleteket. A gitár külleme megkapó (mostmár tetszik a formája is). Kézbe véve rögtön feltûnik a jó súlyelosztás. (Volt a kezemben olyan Vorson, melynek olyan könnyû volt a teste, hogy játék közben bal kézzel folyamatosan alá kellett támasztani a nyakat!)
A nyak típusa Wizard II, mely nyilván arra utal, hogy a varázslóiskola második osztályát el kell végezni hozzá. Ezt a nyakat vagy nagyon kedvelik, vagy nagyon utálják. Természetesen én az elõbbiek közé tartozom.
Nem túl keskeny, kellõ távolságban vannak egymástól a húrok, de mégsem vaskos, mert a nyak hátrafelé vékonyabb az átlagosnál. Mindenesetre nekem nagyon kényelmes rajta játszani.

(bocs, nagyon rondán sikerült körülvágni. de még mindig jobb így, mint fehér háttérrel :)

A nyakat csavarok rögzítik a testhez, mely nem a legkomolyabbnak tartott megoldás, de valahol meg kell hozni a kompromisszumokat, hogy elérhetõ maradjon az ár. Azzal vigasztalom magam, hogyha valami deformáció éri a nyakat, akkor ki lehet cserélni, míg ugyanez egy átmenõ nyak esetében eléggé bajos, ki lehet dobni az egész hangszert (legalábbis a nyakat és a testet)
Ezzel szemben a nyak három részbõl áll, ami biztosítja a jobb tartást, és kisebb az esély, hogy idõvel elhajoljon.

A szubjektív benyomások után jöjjenek a számok és adatok:

Scale 648mm/25.5"
a : szélesség a fejnél b : szélesség az utolsó érintõnél c: vastagság az elsõ érintõnél d : vastagság a 12. érintõnél Radius Test: amerikai hárs (nagyjából semleges hangi tulajdonságokkal) Érintõk: Híd: Nyaki pu: Középsõ pu: Híd pu:	43mm 56mm 19mm 21mm 400mm Jumbo Edge III IBZ INF3 (H) neck pu IBZ INFS3 (S) mid pu IBZ INF4 (H) bridge pu

Tremolo:

Az Edge III tremoloról sok jót mondanak a gyári leírások, mivel azonban nekem ez az elsõ Floyd Rose tremolós gitárom, nincs összehasonlítási alapom. Általában meg vagyok vele elégedve. Ha egyszer sikerül behangolni, akkor nagyon jól tart, ritkán kell a finomhamgolóval utánaállítani, ami egyébként nagyon korrektul mûködik. Viszont amikor a gyári 09-es húrokat az általam kedvelt 10-esre cseréltem, egy kicsit meggyûlt vele a bajom.
Nem a húrozás nehezebb volta miatt, hanem a beállításokkal. Ha rendesen behangoltam, akkor nagyon magas lett a láb, ennek következtében nehezebb volt rajta a játék, meg nem is volt tiszta. Sokféle próbálgatás, állítgatás, csavarozás és húrtekerés (mert ugye mindenféle beállítást leengedett húrokkal illik végezni) után a megoldás a visszahúzó rugók megfeszítésében rejlett.
Ám azóta sem minden tökéletes, húrcseréhez csak akkor kezdek, ha van legalább 3 óra szabadidõm.

Hangszedõk:

Az RG sorozat 300-as modelljeit 2006-tól INFINITY pick-upokkal szerelik. A gyári leírás szerint az INF hangszedõk jellgzetessége a harapós és izmos hang, amelyek illenek is egy rock-gitárhoz. Tapasztalataim alapján egy kicsit árnyaltabb a kép.
A nyaki humbuckernek szép, telt, meleg hangja van, kellemes mélyekkel, mely nyilván a pozíciójából is adódik. Mind tisztán, mind torzítottan jól szól, akkordozásra, kíséretre szoktam használni.
A középsõ single jól teljesíti, amit egy single coiltól el lehet várni. Egy kicsit stratos hangja is van, de persze nem lehet ugyanaz sound. Szépen kijön belõle a twang hanzás, és torzítva természetesen jó zajos és gerjed, ahogyan kell. Ezért általában tisztán használom bluesra és funkyra.
A hídnál lévõ humbucker tényleg egy vadállat. Baromi nagy jelet ad le, így már eleve túlvezérel egy kicsit. Zúzáshoz, hasító szólókhoz ideális.

Mindent összevetve az RG 350 egy jól játszható, kényelmes, többféle stílusban is használható gitár. Tudom ajánlani mindenkinek, aki ilyesmit szeretne.

Tamás

<< Vissza a leírásokhoz